Sálból tunikát/Tunic from a scarf

 

A több doboznyi félretett szétfogommajdvágnimert-egyszerjóleszvalamire ruhadarab között rengeteg sál is volt és van. Olyan is, ami:

a., ugyan már nem használatos, de ajándékként kaptuk, ezért nem dobjuk ki

b., kopott és bolyhos, mert sokat hordtuk - hiszen szerettük -, de éppen ezért nem dobjuk ki

c., turkálóban talált tiszta kasmír, ezért nem dobjuk ki 

d., izé ...már nem is emlékszünk rá, miért őrizzük

Ez a tunika az első csoportba tartozik, egy régi karácsonyi ajándékból készült, annak idején sokat hordtam, de már jó ideje nem volt rajtam. Azt hiszem, ha tudná, nem bánná az ajándékozó, hogy így él tovább. 

Az eredeti sál 29×130 cm hosszú volt, ez egy kicsit keskenyebbnek bizonyult az ideálisnál, így nem tudtam lefelé bővíteni az oldalát, ezért a két hasíték az oldalán. (És emiatt nem tudom a fején keresztül ráadni Emmára...) Egy ruhácskája alapján szabtam ki az elejét és a hátulját, majd ezek alapján mindkettőhöz alátétet vágtam, amelyekkel kistirceltem a nyak- és karkivágást, utána összevarrtam az oldalvarrásokat, körben keskenyen letűztem a nyak- és karkivágást, felvarrtam az alját és a hasítékot, elkészítettem a gomblyukakat, felvarrtam a gombokat. Ja, és majdnem elfelejtettem: legelőször felvarrtam az elejére egy kenguruzsebet, szándékosan az anyag visszáját használva színének, mert én balga azt hittem, mutatósabb lesz, ahogyan a csíkok találkoznak. 

A rajzra azért nem írtam méreteket, mert a sál keskenysége miatt azok nem a legideálisabbak, de azért mi szeretjük. Jó lesz majd hidegben, ha valami meleg védi a hátát és a derekát. (Ennek a mondatnak biztos nagyon örülne a nagymamám.)

I have many boxes full with dressess and accessories called "cuttingsoonbecause-itwillcomeinuseful" including great pile of scarfs. Some of them 

a, haven't already been worn by us, but we got them as a present so they never won't be thrown out

b, are too old, hairy, napped, worn-out because they were our favourites so we wore them day after day, again and again until the last appropriate moment - so it's sure they never won't be thrown out

c, are 100% cashmere found in a second hand shop so - surprisingly - they never won't be thrown out

d, have... only God knows why they've been reserved for such a long time

The tunic is belong to group 'a'. The scarf was a christmas gift million years ago, was worn numbers of times. I think the giver would be happy knowing how the old scraf countinous its life: as a tunic for a babygirl.

The original size of the scarf was 29×130 cm, a bit narrower as the tunic need it. Therefore I wasn't able to cut A shape that's why I cut the slits aside. (And that's why I'm not able to twitch it through Emma's head...)  I  cut out the back and front using one of her dress as a pattern, cut out the lining by virtue of the back and front, stiched them at the neck, shoulder and the arms. Then stiched the sides, turned up, topstiched  the shoulder seam and neckline.  Sewed around the bottom of the tunic, made buttonholes and sewed buttons.

Oh, and I almost forget to mention the kangaroo-pocket: I sewed it at the very beginning, the back of the fabric got in front because I was so silly and thought there will be an impressive design how the stripes fusing. It won't be at all.

Sizes are missing on purpose on the draw because the scarf was too narrow and not so ideal  for my girl.  Anyway, we love it, it will be useful in the cold winter days, keeps warm her back and waist. (My grandma would be so proud of me because of this sentence.)