Kincsek (nem) a padlásról/Treasures (not) from the attic

A turkáló az én padlásom. Gyermekkoromban - ez már nem is tudom, hányadik bejegyzés, amit így kezdek, te jó ég, aggódnom kellene? - szóval gyermekkoromban imádtam a padlásunkat.

- Hova mész?
- A padlásra.
- Mit csinálsz?
- Keresek valamit.
- Mit?
- Azt még nem tudom.

Pontosan így vagyok a turkálókkal is. A ládái olyanok nekem, mint annak idején a padlás bőröndjei, muszáj megtudni, van-e valami érdekes az aljukon. Egy közeli turiban többször kifogtam már nagyon jó kis fonalakat, de a méterárus dobozokba most először néztem bele, sikerült  is e fenti két csíkosat kihalásznom, és ennyi pénzért nem volt szívem otthagyni. A kötöttből valami pulcsi lesz egyszer, a puplinszerűségből pedig talán egy pizsamanadrág. Vettem még ezt a helyes kis horgolt terítőt, amiből újabb párnahuzatot tervezek. Rengeteg horgolt terítőjük volt, így már tudom, hol szerzem majd be az alapanyagokat ehhez a terítőhöz, ami szintén Ashley blogjáról való és nagyon beleszerettem.

Second-hand shops are my attics. When I was a child I loved seeking stuffs in our attic.
- Where are you going?
- To the attic.
- What are you doing there?
- I'm looking for.
- What for?
- Don't now yet.
It's the same now with the second-hand shops. There is a low-priced one close to us where I've already bought many great yarns but never looked over the fabrics till now. This week I found these striped fabrics. From the knitted I'm planning a simple sweater, from the other a pajama. And I think this cute doily could be a part of a  new pillowcase. In this shop I've seen many-many doilies, so now I know where to buy pieces for this great table runner (from Ashley again), that I want to make one day.