2010. december 31., péntek

2011



Nem vagyok az újévi fogadalmak embere, nekem majdnem minden hétfő egyben január elseje is. Mindig van valami, amit szeretnék másképp csinálni. Hétfőtől minden este elmosogatok, hétfőtől minden nap varrok valamit, hétfőtől több gyümölcsöt eszem, hétfőtől kevesebb kávét iszom, s mivel nem vagyok túl sikeres ezek megvalósításában, gyorsan körbeérnek és kezdődik minden elölről. Január elsejétől pedig már évek óta a következőket tervezem véghezvinni:
1., sminkelni (csak úgy szolidan, hétköznapiasan)
2., tornázni (csak úgy szolidan, hétköznapiasan)
3., végre tényleg rájönni, mihez kezdjek az életemmel (csak úgy szolidan, hétköznapiasan)
Az első kettőben semmilyen előrelépést nem tettem, ezért egyre ritkábban nézegetem magam tükörben. A harmadikat viszont már kezdem nagyon élesen látni.
Boldog hétköznapokat és teljesülő álmokat kívánok mindenkinek!
I wish everybody have a happy new year!

2010. december 30., csütörtök

Heti grimasz: A fürdőszobában/Weekly faces: In the bathroom

Férj: - Hogy került a mustár a fürdőszobába?
Én: - Nem az a kérdés, hogy került a fürdőszobába, hanem az, hogyan került előtte a mosógépbe.
A kérdés persze költői, hiszen Emma felfedezte magának a fürdőszobát, ami többek között azzal jár, hogy képes mindenféle dolgot egymás után százszor is ki-, majd betenni a mosógépbe.


Általában egy pandamackó a szenvedő alany, de néha más dolog is a horgára akad. Mint a mustár. Ezért kellene minden alkalommal ellenőriznem, mielőtt elindítom a gépet. Nos, ez nem mindig sikerül. 


Igen, az ott egy bankkártya. A pénzmosás ellen vívott küzdelemben alulmaradtam.
Husband: "Why is the mustard in the bathroom?"
Me: "The point is, why was the mustard in the washing machine?"
Well, we know the answer since Emma have been explore the bathroom. Usually she put a toy pandabear in the washing machine thousand times in and out in and out. But sometimes she finds something else, like mustard. So I have to check every time the machine before starting it's empty or not. But now - and again -  I 've forgotten it. Yes, it's a credit card in the washing machine.

2010. december 29., szerda

Majd Kristie/Homemade home

Kristie Allsopp az én életemet éli. Legalábbis az egyik elképzelt életem egyik elképzelt részét. Azt, amikor veszek egy házat a tengerparton (ennél szebbet), gyönyörűen felújítom, bútorokat restaurálok, függönyöket varrok, szőnyeget szövök, falat festek, egyszóval kedvemre rendezem be és csinosítom enkezemmel, hogy aztán amikor először lépi át valaki a küszöböt, arra gondoljon: micsoda barátságos, hívogató otthon! Valamint arra: ebben a lányban egy Martha Stewart veszett el! Vagy Kristie Allsopp.

Photo

Néhány napja fedeztem fel a Majd Kristie megmutatja! címmel futó sorozatot a deko tv-n - végre egy nekem való műsor alvásidőben! Amikor először odakapcsoltam, a kamera épp a konyhán pásztázott végig, ami  akkora, mint az első három albérletünk volt együttvéve.

Photo

Nagyon tetszik a műsor szerkezete: egy-egy adásban sorra veszi a lakás berendezésre váró helyiségeit, és  tipikus angol helyszínekre látogat el inspirációért: az epizódokban szerepelt már vidéki kúria, tengerparti szálló, textiltervező otthona és kastély egyaránt.  Egy-egy berendezési tárgyat készít el saját kezűleg, természetesen minden alkalommal a kézművesség más-más ágában próbálva ki magát. A hangsúly az elkészítés módja mellett azon van, hogy bemutassa a mesterséget és a mestert is, akihez ellátogatott. Akik természetesen örömmel fejezik be, amit Kristie elkezd: a fenti képen a kék poharak közül egyet ő fújt, a többit az üvegesmester készítette el számára ajándékba. A gyerekszobában látható patchwork takaróra is csak egy blokkot készített, a munka dandárját már a textilművész végezte el.

Photo

Emellett a sokszínűség mellett azt a változatosságot szeretem még benne, ahogyan a tárgyakat összeválogatja: minél kevesebb új, annál több újrahasznosítás, remek helyekről. Volt már bolhapiac, aukció, régiségbolt, turkáló, lomtalanítás, de még az út menti konténereket sem hagyta ki a sorból. De jó is lehet sorra járni ezeket a helyeket és kincseket keresni! 

Photo

A végeredmény, maga a berendezett ház, érdekes módon nekem inkább részleteiben tetszik, mint egészében. Ha az elképzelt életemben én készíthetnék egy ilyen műsort, másképp bútoroznám és dekorálnám a házat. Persze az lenne a legjobb, ha egyszer végre nem csak gondolatban lenne módon felújítani, berendezni, élettel megtölteni egy ekkora épületet. És akkor már olyan jó kis télikabátokat is kívánnék magamnak, mint amilyeneket Kristie hord.
Kristie Allsopp lives my life. The imagined one when I buy an old, big house, furbishing and redecorating it with my own hands. I make rugs, makeover furnitures, sew curtains. I imagane that my first guest would think: "What a lovely, cosy home! This girl is so crafty like Martha Stewart! Or Kristie Allsopp.
I've just find this series - Kristie's Homemade Home - on tv deko just in these days, fortunately when it's on Emma has her napping time. (Generally.) Kristie's kitchen is so spacious, it's much bigger than our first three rented apartmens together. In every episode she's cheking the empty rooms in the house and for inspiration goes to special english places: seaside resorts, castles, friend's apartmens, cottages, etc. Then she makes DIY proejcts, tasting of many-many crafts, emphasising not only the  preparing method but introducing the profession and the master who helps her. Her mentors complete the hole procedure generally she just enjoys the finished products. She made only one block for the quilted blanket you can see in the childeroom the others were sewed by the artist. So adorable how she mixes the stuffs from very different places, like second-hand stores, garage sales, flea markets, auctions and sometimes from the trash.
To tell the truth the evolving enterior is not really fit my taste. If I could make a series like this I would decorate the house in a different way. Of course that would be the best thing if I could renovate and decorate a house in the real life. And I could wear so many great winter coats like Kristie does!

2010. december 27., hétfő

(Ki)szemezgetés: januári Burda/My picks: Burda 2011/1.

Először azt hittem, ebben a bejegyzésben egyetlen egy kép fog csak szerepelni, mert ez a kabát ugyan nagyon tetszik, de ezen kívül az első átnézéskor semmit, de semmit nem találtam a januári Burdában, ami megragadta volna még a figyelmemet. 

Photo

Sokadik kétségbeesett átnézés után végül arra jutottam, hogy ez az egyszerű szoknya kevéssel térd alatt végződő hosszal tetszene...

Photo

... és ez a "Michelle vagyok az ellenállástól, jól figyeljenek, csak egyszer mondom el"-fazonú kabát még talán jó lenne, de csak ha sikerülne megfelelő anyagot találni hozzá, mert nekem valami miatt a hetvenes-nyolcvanas évek hálóingei és köntösei jutnak róla még eszembe.

Photo

Persze mit elégedetlenkedik, aki nem is varrt magának semmit már jó ideje, nem igaz?
The january issue of  Burda was disappointing for me. I love the jacket but this is the only one modell that I chose at first sight. I think the plain skirt would better in a little bit shorter version and I imagened the coat - which reminds me of Michelle from 'Allo 'Allo. Remember? Listen very carefully, I shall say this only once... -  from selfcolored fabric.

2010. december 26., vasárnap

Második nap/Second day

Karácsony második napján köszönt és minden jót kíván egy veréb-zenész, két nyafka macska, három tele pocak és egy grincs 
(= a férjem) a csupasz körtefán!




On the second day of Christmas, my true love gave to me two turtle doves, and a partridge in a pear tree.

2010. december 25., szombat

Első nap/First day

Karácsony első napján köszönt és minden jót kíván: egy veréb-zenész, két nyafka macska és egy grincs (=a férjem) a csupasz körtefán!




On the first day of Christmas my true love gave to me a partridge in a pear tree.

2010. december 24., péntek

Karácsony/Christmas

Boldog karácsonyt kívánok mindenkinek! Merry Christmas!

2010. december 12., vasárnap

Földes Jolán: A halászó macska uccája/Jolan Foeldes: The street of the fishing cat

Bezzeg az én időmben, Britta kiönti szívét, Azazel, Leviathan és A halászó macska uccája. Néhány a könyvek közül, melyeket úgy olvastam el első alkalommal, hogy fizikailag sem tettem le őket a kezemből, amíg az utolsó sorig nem értem. (Boldog békeidők, amikor az ember megtehette, hogy egész nap csak olvasson vagy több évadnyi Jóbarátokat nézzen reggeltől estig, pizsamában, redőnyt se felhúzva, pizzát rendelve! Mindenképpen be kell vezetnem majd Emmát a professzionális lustálkodás rejtelmeibe...) 

Photo

A halászó macska uccáját most újra elővettem, mert hiányzott Párizs, hiányzott a hangulata, hiányzott, hogy azt lássam, mások milyen sok terhet tudnak cipelni a vállukon, és ne legyen nyavalyoghatnékom, hanem az ő sorsukból meríthessek erőt. A regény egy Párizsba emigrált háromgyermekes család sorsát meséli el, azt, hogyan lehet boldogulni idegenként, elég-e a szorgalom és a kitartás ahhoz, hogy az ember jobbá tegye a családja életét. Fájdalmasan realista, ugyanakkor optimista regény, szeretnivaló fő- és mellékszereplőkkel, akik belopják magukat az ember szívébe. Eleanor Roosevelt így fogalmazott: "Anna, Klári és Jani személyes ismerőseim. Annyira a szívemhez nőttek, hogy osztozom örömeikben, bánataikban és balsorsukban." S hogy miként kerülhetett egy magyar írónő regénye az amerikai elnök feleségének kezébe? Földes Jolán 1936-ban első díjat nyert a londoni Pinker irodalmi ügynökség regénypályázatán ezzel a művével, melyet tizennyolc nyelvre fordítottak le és egy év alatt egymillió példányban kelt el világszerte. Párizsban a megjelenés napján 20.000 példányt adtak el belőle. További művei is nagy sikert arattak Európában és Amerikában is, több könyvéből film is készült, az egyik Marlene Dietrich főszereplésével. Mi a girl power, ha nem ez? Szomorú, hogy a magyar irodalomtörténet megfeledkezett erről a regényről.
There are some books which I read from the beginning to the end without put it down for a second. One of these is The street of the fishing cat by Jolan Foeldes. I've read it again, because I miss Paris, miss the spirit of this novel, and I need to see the example of this family, to see people could change their own life if have diligence and are able to work hard. It's about a three-child family moving to Paris in the 30's. Both optimistic and realistic, with loveable caracters. Eleanor Roosevelt wrote this: " The whole story is a vivid picture of human beings, I feel that I know Anna and Klari and Jani and I care enough about them to thrill with their joy and suffer with their sorrow and frustrastion." This novel won the 1936 All Nations Prize Novel Competition of the Pinker Publishing Ltd, was translated to eighteen languages and sold more than one million copy. The author's another novel Golden Earrings was filmed starring Marlene Dietrich. I think that's the real girl power and she had it. So sad she is an underestimated writer in our country. 
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...