2010. november 30., kedd

Heti grimasz: Fürdés/Weekly faces: Bathing

Annak idején nagyon meglepődtünk, hogy nem minden újszülött szeret fürdeni. A miénk legalábbis azonnal újabb okot talált az üvöltésre, amint esténként a víz fölé emeltük.  Három hónapos lehetett, amikor először vettük észre, hogy nem kiabált fürdés közben, fél évesen olykor egy félmosolyt is megengedett magának a vízben,  most másfél évesen pedig már akkor üvölt, ha ki kell jönni a kádból.





Sőt, mindenkinek és mindennek tisztának kell lennie! A kádból hiányzó víz nagyobb része a fotó készítésének pillanatában már a padlón úszott, kisebb részét pedig a derék medvék szívták magukba. Ez történik, ha azt gondoljuk, hogy nyugodtan átszaladhatunk a másik szobába felvenni a telefont. Ideje lenne a nagy kádban fürdeni.

At the beginning we were really surprised realizing not every newborn child loves bathing. Evening by evening our little Emma started crying at that moment we tried to put her into the tub. She was three month old when stopped roaring, but until her first birthday she produced a tiny smile once in a blue moon during the dreadful washing ceremony. Now, in her eighteenth month, she is always making a row when bathing is over.
Indeed, everything and everyone must be clean not just herself. At the moment I took this photo most of the bath water was swimming around the room, the rest was absorbed by the bears. It happens if I suppose I can run out picking up the phone for a single moment. It's time to use the adult tub in the bathroom.

2010. november 29., hétfő

Könyvek/Books

"- Marilla, gondolja, hogy lesz majd kebelbarátom Avonlea-ben? - kíváncsiskodott ismét.
- Egy mid?
- Egy kebelbarátom, tudja, bizalmas barátom, egy igazi rokon lélek, akinek megvallhatom lelkem legtitkosabb érzéseit is. Egész életemben egy ilyen találkozásról álmodtam. Nem hittem, hogy valaha is bekövetkezhet, de hirtelen annyi álmom vált valóra, hogy talán ez is megvalósul. Gondolja, hogy van rá esély?"
Én első találkozásunk után azonnal kebelbarátnőmmé fogadtam Anne Shirley-t, és biztos vagyok benne, hogy sok-sok kebelbarátnője van még szerte a világban.

Amikor legutóbb könyvtárban jártunk, általam nagyon szeretett női írók műveire bukkantam az  'Eladó könyvek' részlegen. Na jó, Jacqueline Wilsonról eddig még nem hallottam, holott a könyv borítója szerint ő volt a legtöbbet kölcsönzött brit író 2005-2007 között; a regény címéből kitalálható, hogy ki ragaszkodott hozzá, hogy megvegyük. Szerettem a Kisasszonyok és a Jó feleségek  hangulatát, úgy sejtem, így leszek az  Egy régimódi lány című Luisa May Alcott regénnyel is. Szabó Magda embersége mindig magával ragad, örömmel olvastam körülbelül egy évvel ezelőtt, hogy egy sajtótájékoztatón őt nevezte meg kedvenc írójának Sophie Marceau. Mielőtt azonban bármelyikbe is belekezdenék, szeretném befejezni a regényt, amit épp olvasok, s minő véletlen, szintén egy írónő tollából. Az már pedig tényleg csak hab a tortán, hogy a négy könyv összesen 350 forintba került.
"Marilla," she demanded presently, "do you think that I shall ever have a bosom friend in Avonlea?"
"A - a what kind of friend?"
"A bosom friend - an intimate friend, you know - a really kindred spirit to whom I can confide my inmost soul. I've dreamed of meeting her all my life. I never really supposed I would, but so many of my loveliest dreams have come true all at once that perhaps this one will, too. Do you think it's possible?
Well, Anne Shirley is my bosom friend since I first saw her story and I'm absolutely sure she has many-many bosom friends in the world. So I'm happy that bought the first novel in the library, where were many books for sale. The other books I picked are from women writers too, including one from Magda Szabó, a great hungarian author who is Sophie Marceau's favourite writer. Accidentally now I'm reading a novel from a woman too, hope after finishing it I would have time to start reading one of these. Almost forgot: it was a good bargain. I paid 1,25 euro/1,65 dollar for them together!

2010. november 24., szerda

(Ki)szemezgetés: decemberi Burda/My picks: Burda 2010/12.

Átnéztem egyszer. Átnéztem kétszer. Átnéztem háromszor. Nagyon igyekeztem - már csak azért is, mert a férjem lepett meg vele, én nem is gondoltam, hogy már kapható az újságosnál -, hogy találjak benne valamit, amit el tudnék képzelni magamon. Nem sikerült. (Illetve sikerült, csak nem megyek vele semmire, de erről majd később.) Így vagy azt kell belátnom, nem csak én öregszem, de az ízlésem is, vagy azt, már arra sincs fantáziám, hogy belelássak valami nekem jobban tetszőt egy-egy modellbe. De legalább gyermekemnek (ha majd megnő ekkorára) szívesen elkészíteném ezt a ruhácskát és a hálóinget: 

Photo

Photo

A szobacsizmán (micsoda fura kifejezés) még gondolkodom.


Photo
Nagy szívfájdalmamra a magyar változatba nem került be ennek a kardigánnak és ennek a szarvasnak a leírása, csak a német honlapon szerepelnek, holott őket igazán el tudnám képzelni magamnak. 

Photo

Photo

Sebaj, reménykedem, hogy a januári szám inkább kedvemre való lesz. (Nem mintha mostanság bármit varrnék magamnak... de talán majd holnap... vagy holnapután... vagy a jövő héten...)
I've leafed it through ones. Leafed it through twice. Leafed it through three times. But find nothing to my taste in the december issue of  Burda. Maybe not only I'm getting older but my sense of taste too. Anyway, the girl dress and nightdress are on my to do list for Emma. I can't decide these bootes like me or not. I'm a little bit disappointed because the sweater and the crocheted deer aren't in the hungarian version of the magazin, in turn I like them - found only on the website. I hope, january issue would be other.

2010. november 21., vasárnap

A Hóesést kapja.../And the Snowfall cowl goes to...

Nagyon köszönöm, hogy írtatok - ráadásul ilyen szépeket -, igazán jó érzés tudni, hogy szeretitek ezt a blogot. Gyakran eszembe jut, mit gondoltam volna mondjuk 10 évesen, ha elém toppan Dr. Emmett  Brown és azt mondja, egyszer majd egy masina előtt ülve találok rá kedves barátokra, akikkel megoszthatom a hobbijaim apró örömeit, még ha sok-sok kilométer választ is el minket egymástól. (Remélem, lett volna annyi eszem, hogy rákérdezzek a lottószámokra.)
Sorsoltunk is, közjegyző ugyan nem volt, de a férjem azt mondta, nyugodtan megírhatom, hogy bármilyen játékról van szó, ő kétszer olyan szigorú, mint egy közjegyző. És ez tényleg így is van. 
Kérdeztétek, hogyan készült az "izé": nos, bedobtam a gépbe és 90 fokon kimostam; azt, hogy miért gondoltam, hogy csak egy kicsit fog összemenni,  nehezen tudnám megindokolni. Köszönöm a javaslataitokat a felhasználásához, lassan már körvonalazódik, mihez kezdjek vele, de addig is nagy hasznát vettük, amikor Emma kihúzta a nyertest:


Majd elszaladt vele. 
Néhány háztömbbel később megtudtuk, hogy aki a sálat kapja, nem más, miiiiiiint.... Szilvia


Szeretettel gratulálok, hamarosan írok Neked e-mailt is. Még egyszer köszönöm mindenkinek, hogy figyelemmel kísérte A sál hetét. A következő tematikus hét témája már régóta a fejemben van, bízom benne, hogy hamarosan valóra is tudom váltani.
During our daily walking in the city Emma picked the winner: Szilvia. Congratulation! Thanks for everyone who followed The week of the scarfs! Now I'm planning the next "week of... " project, hope it comes soon.

2010. november 14., vasárnap

"...és a hó vastagon kavarog"/Snowfall cowl giveaway

Amikor leesik az első hó, mindig ez a szomorú dal jut eszembe, és van abban valami különösen szép, amikor ez pont egy vasárnapon történik. Tényleg jó barátok, a vasárnap és az első hó úgy illenek össze, mint a hétfő és a műsorszünet a tévében, mint a csütörtök és a krumplis tészta, mint a mozi és a szombat délelőtt.   
A "Hóesés" névre hallgató nyakmelegítőnek először a nevébe szerettem bele, aztán a végtelenül egyszerű, de mutatós mintájába, mely megtalálható a tervező, Margaux oldalán
Nagy örömmel bele is kezdtem, megkötöttem, örültem neki, hiszen azt terveztem, hogy A sál hete első bejegyzése arról szól majd, hogy ezt a pihe-puha darabot kisorsolom kedves kommentelőim között. Mosás után kicsit bőnek bizonyult, sebaj, gondoltam, ezen lehet még segíteni. Nos, a vérfagyasztó részletek mellőzésével íme, így lett a hibámból adódóan Dr. Jekyllből Mr. Hyde: 



Minden javaslatot szívesen fogadok, mihez kezdjek most ezzel az izével. A következő lehetőségek merültek fel: kozáksapka Emma jövőbeli farsangi jelmezéhez - kisebb probléma, hogy már most nem megy a fejére -, ceruzatartó, macskáknak kapargatni való valami, papucs orrán pamutbojt.

Másik fonalból készítettem el végül a 2.0 verziót, nem zavartatva magamat azzal, hogy fekete fonalból készítek egy Hóesés névre hallgató sálat, elvégre az sokkal praktikusabb viselet. 


Nem tudom, esik-e a hó jövő vasárnap, de remélve, hogy mások tetszését is elnyeri e kis nyakmelegítő,  őt  szeretném kisorsolni egy hét múlva azok között, akik ennél a bejegyzésénél hagynak egy kommentet szombat éjfélig. Itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy köszönetet mondjak mindazoknak, akik eddig megtiszteltek hozzászólásaikkal. Imádok kommentet kapni, bearanyozza a napjaimat! Ezért kérlek, kommenteljetek, ha nem tetszik  a nyeremény, a nyertes nyugodtan le is bonthatja...



Every winter when the first snow falling softly this sad song is on my mind and there is some mystical feeling in the air if it happens on a Sunday. They are really good friends, the first snowfall and the Sunday fit together as Mondays and the broadcast silence on tv in my childhood, as Thursdays and the pastry with potato (very simple, common food in nursery schools in Hungary), as cinema and the Saturday mornings (that was our favorite time for seeing movies before Emma was born).
This cowl is called "Snowfall" that's why I fell in love at first sight. And the second sight I realized  what a specious, beauty still humble pattern it has (you can find it on the designer, Margaux's blog).
I knit it with pleasure and thought the first post in the Week of the scarfs would be about this cowl because I planned that this cosy and warm neck-wear will my giveaway gift... Right after washing it seemed too loose. Nevermind! - said to myself - We could solve the problem! Well, without specifying the bloody details,  you can see in the first picture how my Dr. Jekyll turn into Mr. Hyde for my own sake.
Every idea will be welcomed how can I use this... scary thing. Please share it if you got any tips. These were suggested till now: cossak-hat for masquerade, pencil holder, tree-stump warmer.
From another yarn I made the version 2.0 after all, don't bother that my "Snowfall" is black... Actually it's more practical, isn't it?
I haven't got a clue will be snowing next Sunday or not but - hoping you will like this tiny, wholehearted scarf - just leave a comment this post below till next Saturday and I will pick randomly a winner next  Sunday.  I love comments, so please, leave comments, they light up my days! And if you don't like my cowl you can pull down it, no problem...

2010. november 13., szombat

Gombóc Artúr és a nyakbavalók/A pile of scarfs

Szeretem a sálakat. A csíkos sálat, a kockás sálat, a pöttyös sálat, a kötött sálat, a horgolt sálat, a hosszú sálat, a rövid sálat, a virágosat, az elegánsat, a bohókásat, a színeset, az egyszínűt és minden olyan sálat, amit csak készítenek a világon.  

Scarfs

Ugyan a fenti nyakbavalók bármelyikét szívesen elfogadnám, személyes kedvencem igen szerény darab. 



Milánó, nászút, leértékelés.
I love any kind of scarfs. Striped, checked, dotted, knitted, crocheted, long, short, floral, swell, fancy, colorful, self-colored etc. I would be happy if I had any of them above but my personal favourite is a very humble one. Milan, honeymoon, sale.

2010. november 12., péntek

Így készült: Skótszoknya sálból/Kilt-styled skirt from a scarf with tutorial


Ez a kis szoknya pillanatok alatt elkészül (azaz egy alvásidő bőven elég rá, akár még többre is). Tovább tartott, amíg kisakkoztam és lejegyeztem a méreteket, mint maga a megvarrása.

This little skirt is ready in a wink, the napping time of our child is enough for sewing it - or another ones, if you're faster than me. Finding out the sizes was longer than creating the skirt.



Szerencsémre a sál szélessége is pont megfelelő volt, így nem kellett elszegni sem az alját, sem a tetejét, bár legközelebb egy kicsit szélesebből fogom készíteni, mert ugyan a skótokkal ellentétben Emma természetesen visel alatta alsóneműt, sőt pelenkát is, attól tartok, nem sokáig lesz rá jó. 
Amire szükségem volt: három lapos, belső gomb, kismama-gumi, a záráshoz pedig nadrágtartó - kimondom: hózentróger - csatját használtam, de megoldható igazi övcsattal, gombbal, akár még tépőzárral is. 
Az alapsál mérete 24 cm × 120 cm volt, ezt az alábbi beosztás szerint vágtam el:

Luckily the spread of the scarf was perfect for me, it wasn't necessary to serge the edges neither on the bottom nor on the top, but next time I will use a wider scarf because - althought in contrast with scottish men Emma has undies and/or  nappies - I'm afraid it will too short soon.
What I needed: three flat, inner button, button hole elastic, buckle from a suspender to close it - it's working with button, velcro or beltbuckle as well.
The sizes of the scarf was 24 cm×120 cm (9,5"×47,25"). I cut it in the following way:



És így készítettem el (a fotókon sajnos látszik, hogy egy borús napon készültek, a minőség finoman szólva sem a legjobb) :

That's how I made (photos were taken on a rainy day, I had to use flashlight, the quality is not really good):

Először levarrtam az elején lévő hajtást, 9 cm hosszan.

First I stiched the  ply 9 cm long  in the right front.  


Az oldalvarrások vonalára készítettem egy-egy gomblyukat, a gumi szélességéhez igazítva.

Made buttonholes to the both sides of the back, set to the width of buttonhole elastic.


A gomblyukak elé felvarrtam egy-egy gombot.

Aside the buttonholes sewed up the buttons.


Átfűztem a gumit a két gomblyukon, a gombok mögött levarrtam mindkét végét és hozzágombostűztem az anyaghoz. Így néz ki a szoknya visszája most:

Spliced the elastic through the buttonholes and stiched behind the buttons. This is now the reverse side of the skirt:


Behajtottam a szoknya felső szélét 4 cm szélesen és levarrtam, ügyelve arra, hogy a gumira ne öltsön rá a gép.

Folded over about 4 cm (1,5") and stiched 3 cm (1,25") from the edge carefully, not sewing  into the elastic.


Beállítottam a megfelelő bőséget.

Pulled the elastic to fit my girl. 


Duplán visszahajtva beszegtem a bal elejét.

Edged the left side of the skirt.

A varrásvonal mellé készítettem egy gomblyukat.

Made a buttonhole aside the seam.

Felpróbáltam a leányzóra és beállítottam a gomb megfelelő helyét.

Make her try the skirt and figure out where to sew the button. 

A záródáshoz vágtam egy pántot, amit szorosan a csat mellett levarrtam, hogy ne csúszkáljon majd.

Cut a strap, stiched tightly aside the buckle, to prevent slipping. 


Belülről felvarrtam a rojtos széle alá.

Sewed underneath the fuzzy right front.


Utolsó lépésként pedig a másik pántot felvarrtam a szoknya bal felére.

And the last step: sewed up another strap to the left side of the skirt. 


Majd gyönyörködtem bennük (Emmában és a szoknyájában).

Finally I enjoyed the sight (of her and it).



2010. november 11., csütörtök

Heti grimasz: Ilyenek voltunk és vagyunk sálban/Weekly faces: wearing scarfs



Mindkét régi képet nagyon szeretem - magamban csak a missyelliotosnak és az eszkimósnak hívom őket -, bár egyik sál sem saját készítésű. 
Valamikor tavasszal készült ez a sapka, amit nagy szívfájdalmamra elhagytunk valahol, bár még reménykedem abban, hogy egyszer csak megkerül. (Van egy imádott kesztyűm, amit egy évig elveszettnek hittem, mígnem előkerült egy nyári táska mélyéről...)


Sajnos nem született közös kép a sapkáról és a hozzá készült egyszerű sálról, amit a maradék néhány dekányi fonalból készítettem, ezért most ezen a kissé hmmm .... eklektikus stílusú fotón tudom megmutatni:


Nem akartam az elsőként adódó lehetőséget választani (azaz hogy a kék alapra a ciklámen fonalból ugyanolyan virágot horgolok, mint a sapkára), ehelyett az egy sima-egy fordított váltakozásával készült sálat körbehorgoltam az alábbiak szerint: egy szélszembe három egyráhajtásos pálca, következő szélszem átugor, szélszembe rövidpálca, következő szélszem átugor, szélszembe három egyráhajtásos pálca - öttel szebb lett volna, de nem volt elég a fonal - és így tovább körben.

Játékszerként egész jól bevált:


I adore these pictures very much. Both of them were taken last winter, they have own special names: The Missy Elliott and The Eskimo. I must confess the scarves are not my products.
But this bonnet is my work, was born in springtime. I'm so sad because we lost it somewhere but deeply in my heart still exists any little hope: once I mourn the loss of my favourite gloves more than a year when miraculously they turn up from a beach bag. Don't ask how they got there.
I didn't found a common picture of the hat and its true companion (this little red-and-blue scarf, which was made from the leftover yarn). It was taken after we lost the hat that's why Emma's outfit is so eclectic in the picture.
I didn't want to choose the most obvious possibility: to crotchet cyclamen flower onto the blue scarf - which was knittid in simple K1, P1 ribbing - so I crocheted it around 3 DC to a stich, skip one stich, 1 Sc to a stich, skip one stich and so on. (5 DC would be better but I haven't got enough yarn.)
The scarf also working as a toy very well.

2010. november 10., szerda

Kockás sálból lánykaruha/Girl dress from a scarf

Férjem felhívta a figyelmem rá, hogy talán túl lelkesen használom a "szeretem" kifejezést, ezért most így írom:  kedvemre való a kockás-pöttyös-virágos kombináció, és elég ránézni a blogra, látszik, hogy örömömet lelem a szürke-fehér-fekete-piros színösszeállításokban is. Fellengzősen azt is mondhatnám, ezen vonzalmak közös megtestesítője ez az egyszerű  ruhácska.


Sajnos elfelejtettem lemérni a sálat, mielőtt szétvágtam volna, de olyan igazi "átlagsál" volt. Ismét egy meglévő ruha alapján szabtam ki a részeket, az elejét és a hátulját a sálból, a nyakkivágás alátétjét és a karkivágás eldolgozásához használt ferdepántokat pedig  piros pöttyös anyagból. Egyetlen dísze a piros gomb az elején.




 Néhány változtatással pedig még magamnak is el tudnám képzelni.
My husband incidentally took a note that maybe it seems I'm too enthusiastic on this blog because I wrote 'love it! and like it!' thousands of times about any dresses, any fabric, any...thing. So: I find the checked-dotted-floral combination to my taste, and as you can see on this blog I also take delight in grey-white-black-red colour-composition. This simple girl dress is the conjunction of my foregoing affections.
I'm afraid I forgot recording the sizes of the scarf before cutting it but it was a tipical scarf with tipical sizes. I cut the parts based on one of her frequently-used dress, its front and back from the scarf, the lining of the neckline and bias tapes from the red dotted fabric. The dress has only one tiny decoration: the red button in the front.
After some little changings I can imagine it on me as well.

2010. november 9., kedd

5th Avenue sál, a nyaktekerészeti mellfekvenc/5th Avenue scarf the TATN LOTC

Néhány nappal ezelőtt azt álmodtam, hogy New Yorkba utazom, és miközben a csomagokat pakolom, azon gondolkodom, felvihetek-e kötőtűket a gépre. Az álom sajnos mindössze eddig tartott, így csak az álmodozás marad New Yorkról - lehetőleg a karácsonyra készülő New Yorkról -, és sok más helyről még a Földön, ahová olyan jó lenne elutazni. Mert utazni az egyik, ha nem a legjobb dolog a világon.
A neve miatt rögtön megragadta a figyelmemet ez a szépen tekergő sál Margaux blogján. Kazinczy boldog lenne, ha tudná, hogy a nyaktekerészeti mellfekvenc kifejezés végre valódi értelmet nyert! 



A mintája végtelenül egyszerű, az elején mégis nagyon lassan ment, de ahogyan haladtam vele, egyre jobban ráállt a kezem, a vége felé pedig már egész gyorsan készült. 


Ez az első olyan sálam, ami nem a klasszikus "lógós" nyakbavaló. Nagyon megszerettem, mert sokkal praktikusabb, ha nem lóg a gyerek fejére/szájába/szemébe a vége, amikor lehajolok hozzá valamiért. És emlékeztet az álmomra is, amelyet remélem ma végre továbbálmodok, mondjuk úgy, hogy a 5th Avenue-n sétálgatok, nyakamban természetesen ezzel a sállal.

Photo
Some days ago I had a funny dream. I was  packing a suitcase brewering happily the journey to New York which I had planned for a long time and suddenly the following came into my mind: whether it is allowed to take along my needle to the board? Unfortunately that was the end of the dream so I haven't been in New York yet - neighter in my dream nor in the real life. Remains the longing for New York especially for New York at christmas time. But as a matter of fact I would accept many other places all around the world as a destination. Because travelling is one of the most joyful and all-time-wanted thing in my life.
This squiggling-twisting scarf was found at Margaux. It caught my eyes thanks to its name and its concentric, delightful design. Kazinczy Ferenc, the biggest hungarian linguist and neologist would be very content if he could see  it. He suggest using the following difficult but beautiful phrase:  twistingaroundtheneck  lyingonthechest. He thought about the tie when created this phrase but I think this scarf is the real, one and only, living TATN LOTC.
The pattern of this scarf is so simple, still at first I did it terribly slowly but at a point I became a master of it and the end was already a fast and easy task.
This is my first scarf which is not traditionally hang down from the neck and I love it because it's so practical. It can't irritate or tickle my daughter's eyes, mouth, hair, ears, nose etc when I'm bending down, and it call back the dream which I hope will continues soon. F.e. walking down the 5th Avenue, wearing this scarf, of course.

2010. november 8., hétfő

Sálból tunikát/Tunic from a scarf


A több doboznyi félretett szétfogommajdvágnimert-egyszerjóleszvalamire ruhadarab között rengeteg sál is volt és van. Olyan is, ami:
a., ugyan már nem használatos, de ajándékként kaptuk, ezért nem dobjuk ki
b., kopott és bolyhos, mert sokat hordtuk - hiszen szerettük -, de éppen ezért nem dobjuk ki
c., turkálóban talált tiszta kasmír, ezért nem dobjuk ki 
d., izé ...már nem is emlékszünk rá, miért őrizzük
Ez a tunika az első csoportba tartozik, egy régi karácsonyi ajándékból készült, annak idején sokat hordtam, de már jó ideje nem volt rajtam. Azt hiszem, ha tudná, nem bánná az ajándékozó, hogy így él tovább. 


Az eredeti sál 29×130 cm hosszú volt, ez egy kicsit keskenyebbnek bizonyult az ideálisnál, így nem tudtam lefelé bővíteni az oldalát, ezért a két hasíték az oldalán. (És emiatt nem tudom a fején keresztül ráadni Emmára...) Egy ruhácskája alapján szabtam ki az elejét és a hátulját, majd ezek alapján mindkettőhöz alátétet vágtam, amelyekkel kistirceltem a nyak- és karkivágást, utána összevarrtam az oldalvarrásokat, körben keskenyen letűztem a nyak- és karkivágást, felvarrtam az alját és a hasítékot, elkészítettem a gomblyukakat, felvarrtam a gombokat. Ja, és majdnem elfelejtettem: legelőször felvarrtam az elejére egy kenguruzsebet, szándékosan az anyag visszáját használva színének, mert én balga azt hittem, mutatósabb lesz, ahogyan a csíkok találkoznak. 

A rajzra azért nem írtam méreteket, mert a sál keskenysége miatt azok nem a legideálisabbak, de azért mi szeretjük. Jó lesz majd hidegben, ha valami meleg védi a hátát és a derekát. (Ennek a mondatnak biztos nagyon örülne a nagymamám.)
I have many boxes full with dressess and accessories called "cuttingsoonbecause-itwillcomeinuseful" including great pile of scarfs. Some of them 
a, haven't already been worn by us, but we got them as a present so they never won't be thrown out
b, are too old, hairy, napped, worn-out because they were our favourites so we wore them day after day, again and again until the last appropriate moment - so it's sure they never won't be thrown out
c, are 100% cashmere found in a second hand shop so - surprisingly - they never won't be thrown out
d, have... only God knows why they've been reserved for such a long time
The tunic is belong to group 'a'. The scarf was a christmas gift million years ago, was worn numbers of times. I think the giver would be happy knowing how the old scraf countinous its life: as a tunic for a babygirl.
The original size of the scarf was 29×130 cm, a bit narrower as the tunic need it. Therefore I wasn't able to cut A shape that's why I cut the slits aside. (And that's why I'm not able to twitch it through Emma's head...)  I  cut out the back and front using one of her dress as a pattern, cut out the lining by virtue of the back and front, stiched them at the neck, shoulder and the arms. Then stiched the sides, turned up, topstiched  the shoulder seam and neckline.  Sewed around the bottom of the tunic, made buttonholes and sewed buttons.
Oh, and I almost forget to mention the kangaroo-pocket: I sewed it at the very beginning, the back of the fabric got in front because I was so silly and thought there will be an impressive design how the stripes fusing. It won't be at all.
Sizes are missing on purpose on the draw because the scarf was too narrow and not so ideal  for my girl.  Anyway, we love it, it will be useful in the cold winter days, keeps warm her back and waist. (My grandma would be so proud of me because of this sentence.)
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...