2010. augusztus 30., hétfő

Heti grimasz: Input/Weekly faces: Input


Sokszor megdöbbent minket az, ahogyan Emma figyel. Amikor egészen kicsi volt, pontosan lehetett követni, épp mekkora távolságra lát már el. Olyan koncentráltan fókuszált egy dologra, majd a következőre és így tovább egyesével, hogy azt mondtuk, éppen szkenneli a világot. Olyan volt, mint az 5-ös számú robot a Rövidzárlat című filmben: "Input, input, input!"



Amikor ez a kép készült, valami olyasmit láttunk a világból, ami egyszerre volt szürreális és sajnos nagyon is reális, egy szomorú csendéletet a felszabadultan nyüzsgő tömeg partvonalán kívül. Persze lehet, hogy csak én vetítem ki a saját érzéseimet, és az ő arcán nem is ez tükröződik, csak az esti fáradtság. Remélem, így van.
We are often amazed at the way she's watching the world. When she was a little baby we said: she is scanning her surroundings at the moment. Like Johnny 5 in the movie Short Circuit: "Input, input, input!" When this picture was taken we were seeing a scene in the street which was surreal and - unfortunately - realistic as well,  a sad still-life near by the happy crowd. But maybe these are just my feelings not hers and she was simply tired. I hope so.

2010. augusztus 29., vasárnap

Kincsek (nem) a padlásról/Treasures (not) from the attic




A turkáló az én padlásom. Gyermekkoromban - ez már nem is tudom, hányadik bejegyzés, amit így kezdek, te jó ég, aggódnom kellene? - szóval gyermekkoromban imádtam a padlásunkat.
- Hova mész?
- A padlásra.
- Mit csinálsz?
- Keresek valamit.
- Mit?
- Azt még nem tudom.
Pontosan így vagyok a turkálókkal is. A ládái olyanok nekem, mint annak idején a padlás bőröndjei, muszáj megtudni, van-e valami érdekes az aljukon. Egy közeli turiban többször kifogtam már nagyon jó kis fonalakat, de a méterárus dobozokba most először néztem bele, sikerült  is e fenti két csíkosat kihalásznom, és ennyi pénzért nem volt szívem otthagyni. A kötöttből valami pulcsi lesz egyszer, a puplinszerűségből pedig talán egy pizsamanadrág. Vettem még ezt a helyes kis horgolt terítőt, amiből újabb párnahuzatot tervezek. Rengeteg horgolt terítőjük volt, így már tudom, hol szerzem majd be az alapanyagokat ehhez a terítőhöz, ami szintén Ashley blogjáról való és nagyon beleszerettem.
Second-hand shops are my attics. When I was a child I loved seeking stuffs in our attic.
- Where are you going?
- To the attic.
- What are you doing there?
- I'm looking for.
- What for?
- Don't now yet.
It's the same now with the second-hand shops. There is a low-priced one close to us where I've already bought many great yarns but never looked over the fabrics till now. This week I found these striped fabrics. From the knitted I'm planning a simple sweater, from the other a pajama. And I think this cute doily could be a part of a  new pillowcase. In this shop I've seen many-many doilies, so now I know where to buy pieces for this great table runner (from Ashley again), that I want to make one day.

2010. augusztus 26., csütörtök

Főzés, kötés mindhalálig/Cooking, Knitting, Murdering



Az már-már közhelynek számít, hogy Agatha Christie annyira utált mosogatni, hogy gyilkos gondolatai támadtak közben, pedig volt másik fele is a mondásának, ami szerintem ennél fontosabb: "A főzés alkotómunka és teljes odaadást kíván..." Ezt én is így gondolom régóta - hah, de nagyképűen hangzik, egyformán gondolkodom vele valamiről, bár az elmúlt években általam készített sajtos és sajtos-tejfölös tésztahadsereg biztos másként vélekedik -, és nagyon kíváncsi vagyok, hogy másban is megtalálta-e az alkotás örömét az íráson és a főzésen kívül. Tehát a kérdés, ami foglalkoztat: szeretett-e kötni Agatha Christie vagy csak Jane Marple kezébe adott kötőtűt?! Idén 120 éve, hogy született, ezért bízom benne, hogy a sok megemlékezés között valahol tán erre is rábukkanok majd...
Amíg ezt kiderítem, addig is gyorsan elolvastam három könyvét az utóbbi hetekben (A titokzatos kék vonat, Poirot karácsonya, Gyöngyöző cián). Aki szereti a műveit, ezeket is biztosan kedveli. Én továbbra is azt  gondolom, a legjobban megírt regénye Az Ackroyd gyilkosság, a legmegrázóbb a Ferde ház, és a legbájosabb A barna ruhás férfi. Nem tudom, ki hogyan van vele, én akkor olvasom őt, amikor nagyon fáradt vagyok, vizsgaidőszak után mindig ő volt a "levezető" olvasmányom. Tulajdonképpen a krimiszálnál jobban szeretem a regényei hangulatát, ami nekem tengerparti nyaralóhelyekből, uborkás szendvicsekből, bridzspartikból, rózsaágyásokból, könyvtárszobákból áll össze. Többek között. Valami ilyesmi:


It's a platitude that Agatha Christie hated washing dishes. "The best time to plan a book is while you are doing the dishes." - she said. In the other half this sentence said that she had loved cooking and I 'd like to know  for a long time whether she loved knitting too? Or just Ms. Marple had this hobby? While her 120 year anniversary is celebrating this year around the world I hope I find the answer for my question. Recently I read three boks by her (The Mystery of the Blue Train, Hercule Poirot's Christmas,Sparkling Cyanide) If you like her novels you surely like these ones too. I think her best novel written in a superb way is The Murder of Roger Ackroyd, the most staggering is the Crookes House and the loveliest is The Man in Brown Suit. Don't know what about you but I like reading her when I'm exhausted. After exams in the university I used to read Agatha Christie. I like her novel's atmosphere, that - for me - consists of seashorts resorts, cucumber sandwiches, bridge, rosegardens and library rooms. Among others. Something like you can see above. 

2010. augusztus 11., szerda

Heti grimasz: Ébredés után/Weekly faces: After waking


Két könyv, megkímélt állapotban; egy könyv, a sarka megrágva; egy doboz kóla, a festék lepattogzott; két nápolyi szelet, a papírjuk megrágva; egy plüsskutya, sértetlen állapotban (ő látható a kép jobb oldalán, bár így ránézésre a jeti is lehetne). Az elmúlt hetekben ezeket a dolgokat vettük meg azért, mert boltba mentünk a gyerekkel, akit minden érdekel, aki mindent szeretne megvizsgálni és sajnos vannak dolgok, amiktől nem hajlandó megválni. Mégis van egy határ, ahol előlépek rossz zsaruvá és orvul kicserélem a belga csokigolyókat Sport szeletre. Úgyis mi esszük meg. Ő pedig szerencsére itthon is töretlen lelkesedéssel lapozgatja a könyveket, puszilgatja a kutyusát és pakolgatja az üres csokipapírokat. 


Two boooks in good condition, one book with chewed edge, one can of coke with missing painted label, two bars of chocolate with chewed wrapping, a toy puppy in good condition (it is on the right half of the first picture although at first sight it might be the yeti). These are the things that we bought in the last weeks because we went shopping with our little girl who is interested in everything, wants to see everything nearly and there are some things she doesn't want to give up anymore. But there is a line when I'm turning into a bad cop and change the expensive goods to cheaper ones. Luckily she's so happy with these stuffs and doesn't get tired of playing with them.

2010. augusztus 7., szombat

Ceruzatartó bébiételes üvegből/Pencil holder from baby food jar

 

Az augusztus fénypontja gyermekkoromban az volt, amikor megkaptam az új tanévre a tanszercsomagot. Imádtam azt a fantasztikus papírboltillatot, most is itt van az orromban. Kedvemre rakosgattam a sok-sok kincset: körző, radír, vonalzó, szögmérő - vajon van még papírból készített? -, írólapok és rajzlapok, vízfesték, tempera, csíkos, kockás, üres lapos, kotta- és szótárfüzet, csomagolópapír és címke (ó, az a klasszikus, egyszerű fehér, piros szegéllyel!), no és természetesen tollak és ceruzák. Sosem elég belőlük.


Ashley egyik projektje volt az ihletforrás; fantasztikus a blogja, imádom! A bébiételes üvegekre ragasztópisztoly segítségével kerültek fel a kis csipeszek, a lekicsinyített fényképeket (Koppenhága, Párizs, Milánó) fotópapírra nyomtattam ki. Hogy mindig szem előtt legyen néhány olyan hely, ahol egyszerűen csak szerettünk ott lenni. Mert utazásból sem elég soha.


When I was a child I loved August because I got stationery for the beginning of the school that time. I loved (and I will love forever) that special "stationer's smell" and loved to pack up all the bows, rubber, ruler, drawing papers, booklets and - of course - pens and pencils. I think it's never enough of pens and pencils. For these pencil holders the idea came from Ashley's amazing blog, which I adore so much. Used hot glue, thiny clothespins and small size printed photograps taken in Copenhagen, Paris and Milan, some places where we love to being there. I'd like to see them every day because it's never enough of travelling too.

2010. augusztus 4., szerda

Heti grimasz: Emma összevonja szemöldökét/Weekly faces: Emma is knitting the brows

A következő képek csupán pár másodpercnyi különbséggel születtek. A férjem szerint az elsőn rám, a másodikon rá hasonlít...



These pictures was taken just few seconds one after the other. According to my husband in the first picture she's like me and in the second like he...

2010. augusztus 2., hétfő

Babaruhák/Doll clothes

Gyermekkoromban volt egy háromkerekű biciklim. Bordóra volt festve, a kormányán sárga, műanyag fogókkal. Nagyon lehetett vele tekerni, dombról le csak úgy hasítottam. Egyik gyakori úticélom Kató néni, az utcánkban lakó varrónő volt. Mindig eltette nekem a szabáskor lehullott anyagdarabokat, az utolsó kis centiket is kihalászta a varrógépe mellett álló kosárból, én pedig boldogan kerekeztem  haza, hogy a legfrissebb szerzeményekből is babaruhát varrjak. Nálam a babázás ugyanis abból állt, hogy rengeteg apró szoknyát, blúzocskát, kosztümöt és természetesen estélyi ruhát varrtam  a babáim számára, és azt terveztem,  ha felnövök, ugyanezeket magamnak is elkészítem.
Azóta felnőttem, a háromkerekű bicikli rég nincs meg, Kató néni és sokan, akik akkor ott voltak velem és akiket szerettem, már nem élnek, de a kislányok ma is imádják öltöztetni a babájukat, még ha a világ nagyot változott is közben. Az alábbi egy-két ruha egy igazi huncutka babájának készült a hétköznapokra.


Valamint egy horgolt szett strandoláshoz, és egy kötött, már a zimankóra gondolva.


Boldog születésnapot, Lili! Legyen annyi örömöd a játékban velük, mint nekem volt a készítésükben. Akkor és most.
When I was a little girl I had a claret tricycle. I often cycled to auntie Kató. She was a needlewoman near to us who always kept me leftover fabrics and I was so happy with them, biked fast home to sew many many doll clothes. I  imagened when I grow up I will make these skirts and clothes for myself too. Now I'm grown-up, the tricycle vanished somewhere, aunti Kató and many people I loved passed away but little girls like to cloth their dolls in these days too, even though the world has changed so much. I made some casual doll clothes for a little girl as a present. Happy birthday, Lili! I hope you will love to play with them as much as  I loved to create them. Then and now.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...