Lámpaburából tál/Bowl from a lapm-shell

Avagy hogyan keveredett Mr. Darcy az almák közé.

Imádom Jane Austent - részben neki köszönhető a névválasztásunk is -, imádom a BBC-féle Büszkeség és balítéletet - ki ne emlékezne arra, amikor Colin Firth fehér ingében a tóba ugrik -, de imádom Joe Wright filmjét is. Tele van megragadó képekkel, a színészeit egytől-egyig nagyon jó választásnak találtam, gyönyörű a nyelvezete; nekem  azon filmélményeim közé tartozik, amelyeket visz magával az ember, sok-sok jelenete beleivódott a memóriámba. A remek zenéről nem is beszélve, hiszen ezt hallgattam legtöbbször Emmával a hasamban. (És a Csillag vagy fecskét, de az most nem illik ide.) Bármikor beköltöznék a filmbéli Longbournba, Pemberleyről nem is beszélve. És tartsatok bár bolondnak, de bevallom, képes vagyok számtalanszor egymás után megnézni a jelenetet, amelyben ezek a mondatok hangzanak el:   

"My affections and wishes have not changed. But one word from you will silence me for ever. If, however, your feelings have changed I would have to tell you, you have bewitched me, body and soul, and I love ... I love ... I love you. I never wish to be parted from you from this day on."

Amikor leszedtük a régi lámpaburát az előszobából, és megfordítottam, azonnal jött az ötlet, milyen jó kis tál lenne belőle. Először azt terveztem, hogy kihasználva a belső csíkjait vagy valaminek a kottáját rajzolom rá vagy aprócska hangyákat körbe-körbe, aztán eszembe jutott, hogy Judit blogjában láttam egy törlőkendőt, amire Mr. Darcy vallomását írták, és itt el is dőlt, mi kerüljön a lámpa-tálra. A bura nyílására ragasztópisztollyal egy bébiételes üveg tetejét erősítettem fel, arra az esetre, ha apróbb tárgyakat - cukorkát, gesztenyét, netalántán mákot - szeretnék majd tartani benne, és a belsejét átfújtam fehér festékkel.

Miután megszáradt, ceruzával előírtam a szöveget, figyeltem közben, hogy  a karakterszám negyede a tál kerületének negyedére essen és így tovább körbe karikába. A szöveget vékony alkoholos filctollal pingáltam véglegesre, igen boldog voltam, mert gyönyörűen mutatott, de sikerült tönkretennem a lakkozással, mivel nem mozgattam elég gyorsan a flakont és megfolyt a csodás, cirkalmas feliratom. Ezért dühömben jóóóól lefújtam fehér festékkel, ami szintén megfolyt. (Itt úgy döntöttem, hogy ezt mostantól designelemnek fogom nevezni.) Még néhány napig - már türelmesen - újra és újra átfújtam, míg végül teljesen fedte a festék az elmosódott sorokat és újrarajzoltam a szöveget, majd a végén nagyon gyorsan és nagyon óvatosan átfújtam matt lakkal. És most egy kicsit szomorú vagyok, amiért nincs több átalakítható lámpabura a lakásban.

Alias what is Mr. Darcy doing between the apples? 

I love Jane Austen, I love the BBC adaptation of Pride and Prejudice and I love also the movie directed by Joe Wright. The memorable, delightful scenes, great actors, beautiful soundtrack all mesmerized me. If I could, I would move in this Longbourn or Pemberley at any time. Maybe you think I'm foolish but I can see again and again the scene when Mr. Darcy confess:
"My affections and wishes have not changed. But one word from you will silence me for ever. If, however, your feelings have changed I would have to tell you, you have bewitched me, body and soul, and I love ... I love ... I love you. I never wish to be parted from you from this day on." 
I decided to use a citation from Pride and Prejudice when I saw this dishtowel in Judit's blog. This bowl is made from an old lamp-shell. To cover it, I glued a babyfood jar top above the gap. I painted inside of the bowl with white and draw the line with water proof marker. I used a lacquer-spray  to fix  the lettering. (First I was heedless and wasn't work enough fast with the spray, so the line passed off and I had to paint it again and again until the first line would be covered.) But now I'm pleased with my new bowl and a little bit sad because we haven't got other lapm-shell to make over it too.