"De szeretnék én is, hej, jó sokáig élni..."/"How I'd like to live so long, heigh-ho..."

Ma egy éve, hogy Emmával hazaérkeztünk a kórházból. Váratlanul engedtek haza, de mégis olyan egyszerű, nyugodt és tökéletes volt az első hármasban töltött napunk itthon, aminek a hangulatát soha nem fogom elfelejteni. 

Ez a kis montázs készült nem sokkal később az első napok fényképeiből, hogy mindenki kedvére el tudja dönteni, kire ütött ez a gyerek - bár a homlokráncolást mindkettőnktől örökölhette/örökölte:

És íme egy új összeállítás az első év képeiből:

Korábban csak sejtettem, most minden nap megtapasztalom, milyen csodálatos figyelni  napról napra az ő kis életüket, azt a megismételhetetlen folyamatot, ahogyan felnőnek. Sok mindenben változott és sok mindenben nem az elmúlt egy évben. Ugyanolyan hangosan - vagy még sokkal hangosabban - tud üvölteni, még mindig ugyanúgy összevonja a szemöldökét, ha haragban van a világgal, ugyanúgy felébred az éjszaka közepén és fülig ér a szája és ugyanazzal a szívbemarkolóan gyönyörű arckifejezéssel alszik el a vállamon minden este. Ilyenkor gyakran eszembe jutnak ezek a sorok a Kispál és a borz dalából: "De szeretnék én is, hej, jó sokáig élni / Nézni, hogy lesz lánykákból nő, aztán meg néni..." 

We came home with Emma from the hospital a year ago. It was a simple, calm and perfect day, I will never forget it. The first montage was made from the early days' pictures, the second from the first year's. Now I know how wonderful to watch her life every day and see her growing up but feel somewhere deep inside:  this time will never come back again. Some things remain the same - she has a really loud way of yelling, she frown dramatically when she is against the world, she wake up in the middle of the night and smiling right away and she has the same compelling countenance every evening while she's falling asleep on my shoulder. Than this lines come to my mind from the song of a hungarian band called Kispál és a Borz (not a good translation, sorry): "How  I'd like to live so long, heigh-ho, to see how become little girls women than auinties..."