2010. május 23., vasárnap

Folyamatban: Eva Longoria kardigánja/WIP: Eva Longoria's raglan pull


                                                               Photo: The Trendsetter

Ezt a kis kardigánt még Mágnes posztjában fedeztem fel, jó régen. Fonalat is találtam hozzá, nem sokkal később. El is kezdtem kötni, nem túl régen. Remélem, készen leszek vele, hamarosan. 


I found this pattern in a post by Mágnes, for ages. I got yarn for it as well, long ago. I've been knitting it recently. I hope it will have been finished soon(er or later).

2010. május 21., péntek

Cumisüveg babáknak/Nursing bottle for puppets



Még a hasfájós első három hónap idején próbáltam enyhíteni Emma kínjait - és a miénket is - Infacollal, aminek a flakonja a pipettával emlékeztet a cumisüveg alakjára. Félre is tettem, hogy  egyszer majd játékot készítsek belőle. Most jött el az idő: Emma babája, Rézi mától cumisüvegből iszik. 


Ahhoz képest, hogy Emma elutasította anno a cumisüveget, ügyesen itatja belőle a babát, miközben ő maga is előszeretettel rágcsálja a végét. (Bár gyakorlatilag az égvilágon mindent megrág, ami a keze ügyébe kerül vagy amit meg tud kaparintani. A legfinomabb falatok: mobiltelefon, vizes harisnyanadrág, az orrszívó vége, papucs, újság. Hmmm, folyik a nyála, újságot és papucsot rág, mi az?)


Rajzoltam a flakonra milliliter és oz skálát, került rá napocska, felhő és néhány virág. A technikával nem vagyok elégedett, mert hiába készült alkoholos filccel, mégis kopik, ezért más megoldáson gondolkodom. Folyt. köv. 
This flacon originally contained a suspension which helps in case of gripes. We had to use it when Emma was a newborn-baby. The shape with a pipette reminds me of a nursing bottle, so I drew a milliliter and an oz scale on it, with some flowers and clouds. Now it functions as a nursing bottle for Emma's ragdoll called Rézi. I'm not pleased with the result because the lines has been fraying so I'd like to improve "my method". To be continued.

2010. május 19., szerda

"De szeretnék én is, hej, jó sokáig élni..."/"How I'd like to live so long, heigh-ho..."

Ma egy éve, hogy Emmával hazaérkeztünk a kórházból. Váratlanul engedtek haza, de mégis olyan egyszerű, nyugodt és tökéletes volt az első hármasban töltött napunk itthon, aminek a hangulatát soha nem fogom elfelejteni. 
Ez a kis montázs készült nem sokkal később az első napok fényképeiből, hogy mindenki kedvére el tudja dönteni, kire ütött ez a gyerek - bár a homlokráncolást mindkettőnktől örökölhette/örökölte:

És íme egy új összeállítás az első év képeiből:

Korábban csak sejtettem, most minden nap megtapasztalom, milyen csodálatos figyelni  napról napra az ő kis életüket, azt a megismételhetetlen folyamatot, ahogyan felnőnek. Sok mindenben változott és sok mindenben nem az elmúlt egy évben. Ugyanolyan hangosan - vagy még sokkal hangosabban - tud üvölteni, még mindig ugyanúgy összevonja a szemöldökét, ha haragban van a világgal, ugyanúgy felébred az éjszaka közepén és fülig ér a szája és ugyanazzal a szívbemarkolóan gyönyörű arckifejezéssel alszik el a vállamon minden este. Ilyenkor gyakran eszembe jutnak ezek a sorok a Kispál és a borz dalából: "De szeretnék én is, hej, jó sokáig élni / Nézni, hogy lesz lánykákból nő, aztán meg néni..." 
We came home with Emma from the hospital a year ago. It was a simple, calm and perfect day, I will never forget it. The first montage was made from the early days' pictures, the second from the first year's. Now I know how wonderful to watch her life every day and see her growing up but feel somewhere deep inside:  this time will never come back again. Some things remain the same - she has a really loud way of yelling, she frown dramatically when she is against the world, she wake up in the middle of the night and smiling right away and she has the same compelling countenance every evening while she's falling asleep on my shoulder. Than this lines come to my mind from the song of a hungarian band called Kispál és a Borz (not a good translation, sorry): "How  I'd like to live so long, heigh-ho, to see how become little girls women than auinties..."

2010. május 11., kedd

Saartje cipőcskéje baby boom esetére/Saartje's bootees for baby boom


Nagyon régóta készültem már arra, hogy összeszámoljam, az elmúlt egy-másfél évben és a közeljövőben pontosan hány baba jött vagy jön majd világra a környezetemben. Ha úgy Nyuszi módjára végiggondolom a barátokat, rokonokat, üzletfeleket, akkor egész pontosan huszonnégy gyerkőc érkezett vagy érkezik hamarosan. Állítólag válságban több gyerek születik. Nem tudom, ez miért van így, de az biztos, hogy mindig fülig ér a szám, ha azt hallom valakiről, hogy babát vár és mindig elvarázsol az újszülöttek magától értetődő tökéletességének látványa.



Nagyon szeretem ezeket a kis cipőcskéket  - ismét a Ravelryről való a minta -, annyira bájosak! Korábban kötöttem már lilát egy Wamp-lánynak, kéket egy Tökmagnak, most ezt a púderszínűt pedig a huszonegyedik babának, aki múlt pénteken érkezett. Isten hozott, Lola! 
I've planned to count for ages how many babies are coming the near future or was born around me in the last one and a half year. And... they are twenty-four! How wonderful! It is said to be delivered more babies in the time of economical crisis. I don't know the reason. Anyway, I'm always fascinated how perfect the newborn babies are. 
I love these bootees - pattern from Ravelry - they are so cute! Previously I knitted a lilac one for a little girl called Lenke and a blue one for a little boy called Balázs. Now these are for the twenty-first baby, who was born last friday. Welcome on board, Lola!

2010. május 8., szombat

Ljudmila Ulickaja: Szonyecska/Lyudmila Ulitskaya: Sonechka

Ez az első mű Ulickajától, amit olvastam. Egy barát nyomta a kezembe, köszönet érte! 
Finoman megrajzolt kisregény Szonyecska cseppet sem könnyed életéről. Arról, hogy az élet sokszor rengeteg fájdalmat ad és csak csipetnyi boldogságot, de a könyvek világába bármikor elmenekülhetünk.
Actually the first writing by Lyudmila Ulitskaya which I've read. Thanks to my friend who recommended it!  This is a short novel about Sonechka's hard life. About the truth that life generally produce much more pain than happiness, but occasionally we could run away into the world of the books.

2010. május 1., szombat

Párnahuzatból készült felső/Just a pillowcase top

Nemrég ráakadtam erre a párnahuzatra, ami az egyik felén virágos, másik felén pedig csíkos volt. Azonnal adódott, hogy ebből bizony ruha lesz, méghozzá igazi pillowcase dress! Már láttam is, milyen jól mutat majd az angol cím: "Pillowcase dress from a pillowcase."


Sőt mi több, mindkét oldalából varrok egy-egy ruhát, a virágosat csíkos megkötővel, a csíkosat meg virágossal. Hahahaha. Úgy elrontottam a szabást, hogy örülök, hogy nem csak zsebkendő lett belőle. Az interneten fellelhető számtalan útmutató közül én ezt a nagyszerű leírást használtam a szabásminta elkészítéséhez, de rosszul méreteztem át a majdnemegyévesemre, így aztán - menteni, ami menthető - lett belőle egy kis felső. 


Csíkosból lett a megkötője és a karkivágás eldolgozásához használt ferdepánt.


A végeredménnyel azért elégedett vagyok. És imádom azokat a talpacskákat!
When I saw this pillowcase I knew that I want to make a pillowcase dress from it. I figured out the English title too: "Pillowcase dress from a pillowcase." And what is more I planned two dresses. One with flowers from the front of the pillowcase plus striped ties from the back and another one with stripes from the back plus flowered ties from the front. I used this excellent tutorial but I made a big mistake in the course of cutting so finally just a pillowcase dress-styled top turned out from the leftover fabric. The ties and the bias tapes are striped. However the things may have turned out I'm pleased with the result. And I love those tiny feet so much!
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...