2011. február 24., csütörtök

Ruhácska garbóból/Girl dress from pullover


- Tudod, mennyi ez? Legalább 52!
Ez a mondat még tavaly hangzott el férjem szájából, amikor épp ki tudja hányadszor pakoltam/tunk ki és be azokból a többször említett dobozokból, melyekben gyűjtöm az átalakításra, újrahasznosításra szánt ruhadarabokat. Erről nekem az jutott eszembe, milyen remek sorozatot lehetne csinálni 2011-ben a blogon: "Heti újrahasznosítás" vagy valami hasonló címmel. Azt sajnos nem merem vállalni, hogy minden hétre jut egy, de nagyon szeretném apasztani azokat a kupacokat - amik azóta csak nagyobbak lettek, köszönhetően néhány felszedett kilónak és egy torkos molylepkének. 


Ezt a nyári ruhácskát egy kötött, vékony garbóból varrtam, aminek a passzé része az átlagosnál hosszabb volt, ez lett a teteje. A megkötő pántjait legközelebb vékonyabbra varrom, egy kicsit bumfordik lettek. Hogy egy kicsit feldobjam az egyszerű ruhát, piros pöttyös anyagból készíttettem behúzott gombokat, ezek egyúttal eltakarják a pántok felvarrásának vonalát is. 


Így hát egy dologgal kevesebb lett a kupac (bár a garbó ujjait még elraktam, hátha jók lesznek valamire...)
I have many, many, many dresses, skirts and shirts waiting for refashion. This dress was made from a pullover which had a relative wide waistband, it turned into the top of the dress. The stripes are maybe too big, but I love the dotted bottons, they are cute and cover the seam.

2011. február 21., hétfő

Szoknya pólóból, avagy a napsugár kergetése/Blowing kisses skirt



Amint észleltem tegnap, hogy hasunkra süt a nap, rögvest ráadtam Emmára a kis szoknyát, melyet még hét közben varrtam, és felkergettem a lányt a kanapéra, hogy készíthessek néhány fotót  rendeltetésszerű használat közben is, ne csak a gangon készült képet tudjam megmutatni. 
A szoknya ötletét - melyhez tutorialt is készített -,  Jess blogján találtam, aki rengeteg, jobbnál jobb ruhát varr tündéri lánykáinak. A végeredmény egy finom pamutpólóból és Emma kinőtt bodyjából készült, alvásidőben. Sorozatgyártás tervbe véve.  
(Fájó szívvel tüntettem el gyermekem felsőtestét, valamint imádnivaló fejét a képekről, mivel a ráadott felső simasága hagyott némi kívánnivalót maga után. Finoman szólva is el vagyok maradva a vasalással.)


The sun was shining finally yesterday so I made some quick photos from this skirt. I found the idea  and tutorial on one of my favourite blog, Craftiness is not optional and made my version from an old shirt and an onesie. It's a really quick and fun project. Love this skirt and want to make plenty of similar ones. Hope, spring is coming soon because we hate this crazy winter much and much better every day...

2011. február 16., szerda

Beneveztem

...Isabellát a Fonalshop játékra. Coats/Florida fonalból készült, amit egy rövidáru kiárusításon vettem, valahol a világ végén és még azon is túl, ahová busszal zötykölődtem el, férjemmel egyetemben, aki volt oly kedves és elkísért, mivel aznapra voltam kiírva szülni... Én mint egy kerge kövér kecske rohangáltam fel s alá a polcok között, tettem a kosaramba egy kis fonalat, meg szalagokat, meg sok-sok cipzárt, meg még fonalakat és cérnát és tűket is, meg persze fonalakat, hisz ki tudja, mikor jutok én el megint ilyen helyre.
Sok-sok kötött és horgolt szépségre lehet szavazni a Fonalshop Facebook oldalán, ha a mi kis sapink  is elnyeri valaki szimpátiáját, akkor itt tisztelhet meg minket tetszésnyilvánításával. (Előtte a Fonalshop oldalát is  kedvelni kell.) Ha pedig nem facebookos, akkor az info@fonalshop.hu címre küldheti el a neki legjobban tetsző munka sorszámát. A mi esetünkben ez az "I/8." lenne. Persze csak ha tetszik. 

2011. február 15., kedd

Legyen világosság! / Let there be light!

Annak ellenére, hogy nagyon szeretem a telet, úgy érzem, idén már elég volt belőle és jöjjön végre a tavasz! Úgy szeretnék látni némi napfényt, zöldet, virágokat és bárányfelhőket, amikor végre kidugjuk a fejünket a lakásból, mint Kisvakond a túrásból. Igyekszem véget vetni téli álmomnak, és néhány tavaszi-nyári, villámgyorsan elkészíthető ruhácskát varrni lánykámnak, ne érjen minket felkészületlenül az első verőfényes nap.

Ez a kis felső a Made-en látott blúzocska nyomán készült. Jó volt végre varrni egy kicsit és a végeredmény is nagyon tetszik. Abban bíztam, ha bekapcsolom a hősugárzót, tudok készíteni néhány képet viselés közben is - anélkül, hogy miattam fázna meg a gyerek a lakásban -, de fény az nem volt, még a gangon sem. Attól tartok, van még időm készülődni arra a fránya tavaszra.
Despite of loving winters very much I'm fed up with this one and longing for the spring desperetly. I need sunshine, many greens around me,  sweet-scented flowers and gently clouded sky to go outdoors at long last like The Little Mole from the molehill. I'd like to wake up from my quiescence and sew some spring-and -summer dresses for my adorable daughter. It would be a shame if I were not ready for the first sunny day!

This tiny top based on this top from Made. It was so good to sew something again and I'm satisfied with the result. I thought if I turn on the electric heater I could take some photos about how cute she is wearing it - without she catch cold. But there wasn't any light neighter before the window nor in the balcony. I'm afraid we have a lot of time to get ready for this insanely-wanted spring.

2011. február 9., szerda

Heti grimasz: Semmi különös/Weekly faces: Nothing special


- Lehetséges, hogy süti van benne?
- Igen, lehetséges. 
A kérdést az a kedves úriember tette fel nekem, aki már sokadszorra tisztította meg szegény kis kompakt gép objektívját, mert bizonyos maszatos kezek össze-vissza tapicskolták és gyakorlatilag leragasztották azt némi csokoládé segítségével. 
Annak örömére, hogy végre újra tudtam képeket készíteni, mert a két gépből legalább egy működik, íme a mai séta képei. Etettünk malacot, lestük a kacsákat és vágyakozva néztünk az égen a "lepcsik" után. Semmi különös. 




- Is it possible, cookies in it?
- Yes, it is.
I was asked by the nice mechaniker in the service who cleaned our compact camera because my little daughter try to take some pictures with grimy hands. Again. I'm so happy that he fixed the camera, so here are some pictures from our daily walk. We feed the piggy, spotted ducks and were looking wistfully the planes on the sky. Nothing special.

2011. február 1., kedd

Hét dolog rólam/Seven things about me

Köszönöm Szilviának, Andinak és Nórinak, hogy rám is gondoltak, amikor továbbadták a díjakat, melyek azzal is járnak, hogy hét dolgot írjon magáról a megajándékozott. Nos, íme az én "hetem". Jó régen elkezdtem írni, de csak most sikerült befejeznem:

- Gyermekkorom egyik legszebb emléke az az iskolai előadás, amikor az Óz, a nagy varázslót adtuk elő. Grandiózus produkció volt, az évfolyamból szinte mindannyian szerepeltünk benne, én voltam Dorka,  a nagypapám gyönyörű ezüstcipőt készített nekem a piros, pántos topánkámból. (Azóta is odavagyok a pántos cipőkért.) Az egyik szomszéd kislány másnap átjött és megkérdezte, ha  nagy lesz (úgy 12 éves) és belenő a lába, nekiadom-e majd? Sok-sok részletre emlékszem,  a füzetre, amibe a szövegemet írtam, arra, milyen ruha volt rajtam, a pillanatra, amikor a színpad mögött a kezembe nyomtak egy törött tükröt és alig ismertem meg benne magam kifestve, piros masnikkal a copfomban, és a balesetre, ami miatt elmaradt a  valódi (!) tűz a színpadon. Két éve megtudtam, hogy az osztálytársaim is legszebb emlékeik között őrzik ezt a napot, vicces volt, ahogy összeraktuk az emlékek mozaikkockáit. Nagy fájdalmam, hogy nincs róla fotóm.



- Amikor vezetni tanultam, az oktatóm mindig azt mondta: "Juditkám, ha öngyilkos akar lenni, legyen! De ne velem, meg a szép autómmal!" Nos, nem voltam valami jó vezető, és talán már nem is leszek, oly régen ültem a kormány mögött, de egész biztosan megtanulnék rendesen vezetni, ha egyszer lenne egy Minim. Egyszer lesz egy Minim.

Photo


- Imádom a nyereményjátékokat. A vonalkód gyűjtögetős-beküldős-megfejtős-beküldősöket. A legelső, amin részt vettem, egy régi Nescafé kampány volt, egy lakás volt a fődíj - sajnos nem én nyertem meg -, de megfertőződtem, és évekkel később néhány csomag virsli elfogyasztásának köszönhetően lett mikrohullámú sütőnk. Néhány hónapja én voltam az egyik szerencsés, aki Mademoiselle játékán csodás kincseket nyert. Az utóbbi hónapokban pedig rengeteg Boci és Milka csokit fogyasztottunk....

-  Amikor az általános iskolában a tablónk készült, a fotós elénk tette a képeket apró igazolványméretben, és azt mondta, válasszunk, melyik kerüljön a tablóra. A képeken vannak kis, fekete foltok, azokkal ne foglalkozzunk, az csak abból adódik, hogy ezek még csak nyers képek, a véglegesen természetesen nem lesznek rajta. Nos, én nem is foglalkoztam velük, de az egyik bizony ott maradt a tablón is. Mivel az egy légy volt...



- Nem tudom, ki hogyan van vele, én úgy emlékszem, hogy gimnazista koromban nevettem a legtöbbet. Mindenen tudtunk idétlenül, megállíthatatlanul röhögni. Az egyik barátnőmmel egyszer mindenféle idióta hirdetéseket adtunk fel a Magyar Narancsba, ami akkoriban hatalmas nagy volt, ingyenes apróhirdetéseket közöltek, ezért aztán tele volt a rovat csupa hülyeséggel. Az én hirdetésemet kiváló érzékkel az utolsó oldal legutolsó helyére, a jobb alsó sarokba helyezték el: "Senki sem számít a spanyol inkvizícióra..." Évek teltek el, megismertem a férjemet, aki egyszer újságolvasás közben felnézett, és azt mondta: "Valamikor régen olvastam a Narancsban egy apróhirdetést, annyi volt csak, hogy senki sem számít a spanyol inkvizícióra,  csomószor eszembe jut, hogy milyen jó fej lehet, aki feladta."... Mire én: "De hiszen az én voltam!"

Politikailag korrekt


- Ha tehetném, csak utaznék. Szüntelenül, új és új helyekre, örökkön örökké. Mert csak turistának jó a világba'.



- Ha tehetném, csak tanulnék. Szüntelenül, új és új dolgokat, örökkön örökké.
Many thanks for Szilvia, Andi and Nóri, because they gave me the blogawards which are together with the jolly obligation to write seven things about myself. So here is my 'seven'. I started writing it long time ago and today  just finished it. Hooray!

- Most beautiful memory from my childhood is a school play. We adopted the fabolous story "The Wizzard of Oz". It was a grandiose production, almost the whole grade were on stage, and I performed Dororthy. My grandpa made for me beautiful silvershoes from my old, red, strapped shoes (I adore the strapped shoes up to this day!). Next day a little girl from the neighbourhood asked me to give these shoes to her when she would be old enough to wear them. I remember many details, the sketchbook I wrote my lines in, the clothes I was wearing, the feeling when behind the stage I was given a broken mirror and at first I didn't recognize myself in it because of the make-up. I was wearing red bows in my plaits and in the end we failed the real  magical firework (according to plan it should have been the most spectacular moment in the show). Two years ago on the class reunion I got to know that the others also remembering this play as one of their best memories. It was so funny how we tried to gather all of the tiny puzzles of it. So sad that I don't have photos about the show.

- My driving instructor always told me: "Judit, if you want to commit suicide do it! But not in my car, not  with me!" I wasn't a good driver and I suppose I won't already be (not driving nowadays). But... it was so long ago when I sat behind the wheel last time but I deffinitely would be able to learn driving if I could have a Mini. One day I will have a Mini.

- I love give-aways and every kind of magazin games. The collect-and-send ones, the solve-and-send ones, every type of games with we can win anything. The one I applied for very first was a coffee campaign, a flat was the prize (was not won unfortunately by me...), and I became infacted. The outcome? Some years ago we won a microwave oven by eating thousand kilos of sausages. And some month ago I was a lucky one who won teasures on Mademoiselle's give-away! (Thanks again!) The last month we ate Milka chocolates with Milka chololates. Now we are waiting...


- When this class photo was taken, the professional photographer showed some small version saying "Don't worry about those pots! They are just tiny quality-problems I will correct them! So I didn't worry but I should have... As you can see in the last, bigger version of the class photo, the biggest spot was actually a fly and it will happily sitting on my shoulder till the end of times. 

- I don't know how it is going with You but I laughed much more during my high school years than nowadays. We laughed about anything, constantly and many stupid ways. Once we post an ad with my girlfriend in the Magyar Narancs (popular magazin in Hungary like Rolling Stone in America, the ads were gratis, so the magazine was full of funny, stupid, meaningless ads). Our ad was simply NOBODY EXPECTS THE SPANISH INQUISITION! The editor put it down the page with a good sense, it was the last sentence in that issue. Years later I met with my future-husband, we fell in love with each other, and rent a flat together. One evening he stopped reading his magazine and said: "Once I read the funniest ad in the world in the Magyar Narancs. It was just nobody expects the spanish inquisition. Since then I hope one day I will meet the person who posted it because he or she is so funny and we would be very good friend it's got to be sure!" And I said: "Darling, it was me. And yes we are!"

If I could, I would just travel all around the world, without a break, again and again.

If I could, I would just learn something, without a break, new things again and again.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...