Ribizlilekvár/Red-currant jam

"...Volt egyszer egy király, s volt neki három fia. Volt arrafelé egy özvegyasszony is, annak meg volt egy lánya.
Ribike volt a lány neve, mert az mással nem élt, mint csak ribizlivel.
Egyszer megbetegedett a lány. Az anyja ugyanis már nem tudott több ribizlit venni neki. Szegény asszony, hogy megmentse a lányát, elment a klastromkertbe, mert ott látott ribizlit bőven. Beszökött a kertbe, és kihozott egy kosár ribizlit. Meglátta kijövet az apácafőnöknő, odament hozzá, s rászólt:
- Mit csinálsz, te asszony?
Azt felelte ijedten a szegény asszony:
- Soha életemben nem loptam, most is csak a kénytelenség szorított rá! Mert nekem oly gyönyörű lányom van, hogy annak párja nem találkozik; de ha csak egy nap ribizlit nem eszik, meghal. Ma nem evett, ha holnap sem enne, belehalna...."


Szerencsére az én lányom még nem ribizlifüggő, bár elég bizarr látvány, amint rezzenéstelen arccal eszi a citromot. És a ribizlit. Abból, amit meghagyott nekünk, készítettem a dzsemet, Stahl Judit eperlekvárja nyomán:
Egy kis tepsit kibéleltem sütőpapírral, az egyik felébe beletettem a villával egy kicsit széttapicskolt ribizliket, a másik felébe ugyanannyi kristálycukrot tettem és előmelegített sütőben körülbelül fél óráig sütöttem. Miután kivettem, megkevertem és átöntöttem a bébiételes üvegekbe, pont megtöltött kettőt. Másnap pedig csapkodtam a fejemet az asztalba, hogy későn találtam rá Reni receptjére, aki vaníliát tett a lekvárba. Legközelebb én sem hagyom ki.
"...Mikor a kis királyfi hazaért, az öreg király a kertben éppen krumplit rakott, de olyat, hogy az mind aranyos almává vált. Mikor meglátta a legkisebbik fia menyasszonyát - hát azonnal határozott. Azt mondta a két idősebbnek:
- Ne haragudjatok rá, ez érdemli a királyságot!
Azok nem is haragudtak rá, mindenki csak jót kívánt neki: éljen boldogul!" 
The red-currant jam was canned in this way: line an oven pan with baking paper, put the red-currant to the half of the pan, as many sugar to the other half. Bake it for 30 minutes. Carefully mix it and fill to the jars. Add vanilla to it, like Reni did.
(The citation in the hungarian post is from a Grimm tale but I haven't find this tale  - about a girl who liked red-curant so much - in english till now.   I was so silly, remembered wrong, it's not a Grimm tale it's a hungarian folk-tale, of course didn't find in english. That's a rough translation, sorry. 
Once upon a time there was a king who had three sons. An old widow was living in his empire. She had a daughter, who couldn't eat anything else just red-currant. The girl's name was Ribike. (That's  the origin of the name: red-currant called 'ribizli' in hungarian, so 'Ribi' comes from 'ribizli' and '-ke' means f.e. '-ie' in english, a kind of suffix of nicknames.)
One day the girl became ill, because her penniless mother couldn't buy red-currant for her any more. The poor old woman to save her daughter's life went to the monastery garden where a bush of red currant was growing. She slunk into the garden and gathered a basket of fruit but the chief of the nunnery caught her in red handed and asked why she was stealing. The widow confessed that her daughter couldn't eat red-currant that day and if she can't get any the next day she would die.
(That's the beginning of the tale. Of course Ribike won't die: first she get to the nunnery where one of the princes, the youngest son of the king catch sight of her, fall in love with her and after some difficulty finally they can get married - of course, again.)
When the old king saw the bride he told his elder sons 'Don't be displeased at me and your brother. I made my decision: he deserves my throne.'
The elder brothers accept their father's wish so Ribike and her prince lived happily ever after. 
Why I mentioned this tale? Luckily my little daughter hasn't been a red-currant addict  yet - but it's sooo bizarre when she is eating a lemon in a funny sophisticated way, without a single grimace or gesture or any sign.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések